 |
|
Adele Faber és Elaine Mazlish -
Beszélj úgy, hogy érdekelje,
hallgasd úgy, hogy elmesélje! -
Gyakorlati tanácsok a sikeres
Reneszánsz Könyvkiadó, szülő-gyerek kapcsolathoz Budapest, 2006 |
A könyvet a
gyermeknevelés, család, pszichológia polcokon találjuk meg, tekinthetjük
gyakorlati kézikönyvnek és olvasmányos tankönyvnek is.
Szerkezetét tekintve viszonylag könnyen áttekinthető:
bevezető után hat hasonló felépítésű fejezet következik, melyek egy-egy a
gyermeknevelésben általánosan fontos területet fednek le: Érzések feldolgozása, Együttműködés, Büntetési alternatívák, Az
önállóság támogatása, Dicséret, és A
skatulyázás elkerülése. Ezek a fejezetek két részből állnak, az elsőben a
téma és a készségek ismertetése és gyakorlása áll sok példával és rajzos
illusztrációval. A második részben „vélemények, kérdések, szülői történetek”
kapnak helyt, melyek kiemelnek és megvilágítanak egyes részleteket, személyes
példákkal, amolyan sikertörténetekkel közelebb hozzák az olvasóhoz az egyes
készségeket. A könyv utolsó pár fejezete – utószóként szerkesztve – az 1980-as első
amerikai megjelenésez képest eltelt húsz év alatt felgyűlt sok-sok olvasói
levél, példa, személyes történet válogatott és kommentált bemutatása. Olyan, mint egy az amerikai jóbarát; kicsit kövér, de jókat mond.
Nekem az első emlékem a könyvről, hogy miután a könyvtárból kikölcsönöztem,
és épp csak beleolvastam, mennyire szórakoztató volt a példákat olvasni, főleg az
idézett szülői példákat, hogy a levélíró apák és anyák milyen leleményesek és az eredmények
milyen egyszerűen meggyőzőek. Emlékszem, mikor este a kisbabámat letettem
aludni, alig vártam, hogy újra a kezembe vehessem, annyira felszabadító érzés
volt, hogy ilyen nagy lehetőség, erő és jelentőség van látszólag apró
momentumokban, például, hogy hogyan, konkrétan milyen szavakkal, vagy milyen
szerkezetben adom át a közlendőmet, hogy mennyi teret kaphat a kreativitás, és
a humor és hogy milyen megható, hogy az így kifejezett tisztelet, empátia és
türelem és ráadásul milyen hatásos, hogy a gyermekek együttműködőek, békések,
megértettek legyenek.
 |
|
Adele és Elaine;
forrás: fabermazlish.com
|
A könyv szerzői drámapedagógusok, ők – saját bevallásuk
szerint - Haim Ginott elméleteit tették új keretbe és építettek köré
módszertant, szülőcsoportokat, majd workshopokat. A könyv nagyrésze képregényszerű ábrákból
áll, ezekkel próbálják segíteni az azonosulást
és így a megértést, elsajátítást. A szemléltető rajzok bemutatják a
kerülendő és a követendő példákat az egyes témakörökön belül, minden egyes
eszköznél.
Ez a didaktikusság egyszerre előnye és hátránya a könyvnek.
A jó és rossz példák egymás mellé állítása segíti az elkülönítést és megértést,
de a feldolgozást némileg nehezíti, hogy az egyes eszközök, „készségek” a
konkrét témakörök alá vannak rendelve, amitől elaprózódnak; soknak tűnik ez a
35 eszköz, holott kb öt igazán fontos alapelv köré épül csaknem mind. Az
egész könyv alapszellemisége a kölcsönös tiszteletre és bizalomra épül: ez az a
légkör, melyben ezek a kommunikációs készségek működni tudnak, melyekben a
gyermek önmagától lesz engedelmes, nem félelmében.
Melyek ezek az alapelvek?
- Figyelj rá, figyelj az érzésekre!
Fordulj felé teljes figyelmeddel, ha beszél, mesél, jelzed,
hogy figyelsz, hümmögj, bólogass, csodálkozz rá, óh, nahát, tényleg… ezeket mondhatod. Azonosítsd a felbukkanó
érzelmeket, az övét és a tieidet is. Pl. látom
dühös vagy, vagy úgy érzem egyre
idegesebb leszek. Vágyait teljesítsd képzeletben. (Jó lenne, ha nem kellene ma oviba menni, de péntek van, ovis nap.)
- Tekintsd partnernek a gyermeked!
Adj neki esélyt, időt hogy a saját megoldásait találja meg,
ő oldja meg az a feladatot, amibe belefogott. Engedd, hogy választhasson,
dönthessen két általad felkínált lehetőség közül. Vond be az őt érintő kérdések
megvitatásába, különösen a problémamegoldásba! Gyűjtsétek közösen a megoldás
ötleteket, szűrés és értékelés nélkül majd válasszátok ki, amit meg tudtok valósítani!
Hagyd, segítsd, hogy helyrehozza, ha elszúrt (kiöntött, vagy eltört stb)
valamit. Támogasd a gyermeked önállóságát.
- Legyél tárgyilagos!
Tényszerűen, konkrétan fogalmazd meg, azt is ha valami nem
tetszik, és azt is ha valami a kedvedre van. (pl. Egy csomó építőkockát látok a
földön a hálószobában. Vagy Elmosogatott poharakat látok a konyhában.) Határozottan
és egyszerűen fogalmazd meg a rosszallásod és az elvárásaid.
- Beszélj minél kevesebbet!
Várd ki, míg magától mesél, ha találkoztok, „csak” örülj
neki. Üzenhetsz neki írásban vagy rajzzal is. Hagyd kibontakozni az ő ötleteit,
elméleteit, elképzeléseit. Cselekedj inkább (pl. fenyegetőzés helyett.) Egyetlen
szóval utalj rá, ha gyermeked ismételten elfelejtett valamit. Egyetlen szóval
fejezd ki a dicséretreméltó viselkedést.
A Szerzők saját megfogalmazása szerint ezek a kommunikációs
készségek segítenek együtt élni úgy, hogy
közben jól érezzük magunkat, segítünk szeretteinknek, hogy ők is jól érezzék
magukat. Segítenek szemrehányás és
vádaskodás nélkül élni. Segítenek érzékenyebbnek
lenni a másik érzései iránt. Segít
abban, h úgy fejezzük ki a dühünket, h közben nagyobb kárt nem okozunk.
Ha így kommunikálunk, akkor ezzel tiszteletben tarjuk a gyermekeink szükségleteit, és saját igényeinket
is és lehetővé tesszük a gyerekeinknek, hogy érző és felelősségteljes emberek
legyenek.
Vagyis egy harmonikus, érzelmileg érett, problémákat és feszültségeket
felnőtt módon kezelni tudó – sokunknak igen vonzó és vágyott – család képe
jelenhet meg előttünk.
Jobb szülő lehetek, ha elolvasom?!
Persze! :) Tájékozódni sosem árt; a jó pap is holtig tanul! Ha
csak elgondolkodtat az is jó, ha csak egy-két készség megmarad benned és
kipróbálod, már nyerhetsz, fejlődhetsz. Aki pedig kedvet kapott, hogy
elolvassa, feldogozza az egész könyvet, annak türelem, nem megy minden elsőre,
sőt a könyv szerzőpárosának is - saját állításuk szerint - több mint tíz év volt
az összes készség elsajátítása; én magam is közel három éve gyakorlom a
módszert.
Van olyan készség, amelyik könnyebben jön a szánkra, van, amelyik szinte sose jut
eszünkbe, amikor éppen kéne, van amelyik a négyévesnél működik jobban, van, amelyik a
tizenkét évessel. Ráadásul a gyermeknevelés egyben önismereti út is, mi szülő
honnan jöttünk, mit hoztunk magunkkal, nekünk mit mondtak a szüleink anno, mi
hogyan birkózunk meg saját indulatainkkal és vágyainkkal… Nem megy egyik napról
a másikra, de sosem késő elkezdeni.
Hajrá!