A szeretetnyelvek után, most az
elfogadás nyelvéről írok, Gordon az értő figyelem technikáját
hívja így.
Thomas Gordon alapművére már
többször hivatkoztam, de magáról a könyvről csak most írok,
mert a Drót magazinnak írt gyereknevelési könyvsorozatomból ez a
mű nem hiányozhat.
A „P.E.T.”
az az a Parent Effectiveness Training, vagyis a szülői
eredményesség tanulásának módszere 1962-ben jelent meg először
Egyesült Államokban, majd azóta 32 nyelven több millió olvasóhoz eljutott. Gordon pszichológusként dolgozott
gyerekekkel és családokkal, majd munkásságát a tanári és
vezetői hatékonyság fejlesztése szolgálatába is állította.
1990-ben jelent meg magyarul F.
Várkonyi Zsuzsa fordításában, aki később többek közt megírta
a Már százszor megmondtam című olvasmányos és tanulságos
saját könyvét magán viselve a gordoni alapokat.
A magyar kiadás címe egy ideig a
„P.E.T. A szülői eredményesség tanulása – A Gordon
módszer – Hogyan változtathatják a szülők a gyerekekhez fűződő
egyoldalú viszonyukat egyenrangú, örömteli kapcsolattá?”
majd 2000-től ezt némileg leegyszerűsítve „P.E.T A
gyereknevelés aranykönyve” lett a címe változatlan
tartalommal. Utoljára tavaly adta ki a a Gordon
Kiadó.
A 250 oldalas, jól olvasható,
áttekinthetően szerkesztett könyv – bár a gyereknevelésre
fókuszál – valójában kommunikációs szakkönyv, a legtöbb
kommunikációs készségfejlesztő tréning, tanfolyam merít a
gordon-módszerből, annyira alapvető szabályokat, módszereket,
jelenségeket ír le. Ha úgy tetszik minden későbbi kommunikációs
tanácsadó Gordon köpenyegéből bújt elő.
Melyek ezek?
A Gordon módszer három legfontosabb
eleme közül az első, amit ő az „elfogadás nyelvének” is
nevez és több fejezeten keresztül, alaposan körüljárja az „értő
figyelem.” Ez azt jelenti, hogy a szülő nem csak a gyermek
mondanivalójának a tartalmára figyel, hanem az érzelmi töltetére
is, „dekódolja azt” és arra is, illetve elsősorban arra
reagál, megnevezve az érzést: látom, feldúlt vagy, te aztán
dühös vagy, úgy látom elkeseredtél... Az értő figyelem
megnyilvánulása az is, ha más szavakkal, az érzelmekről való
benyomásunkat is beleszőve átfogalmazzuk a gyerek mondandóját.
Gordon példája:
„GY: Amióta Zsoltiék nyaralnak,
nincs kivel játszanom. Nem tudom mivel töltsem az időt.
SZ: Hiányzik, hogy nincs itt Zsolti,
akivel játszhatnál és most nem tudod, mit találhatnál ki, ami
szórakoztatna.
GY: Igen. Bárcsak ki tudnék találni
valamit.”
Ahogy ebből a példából is látszik,
a szülő „csak” érzelmileg tükrözi a gyerek állítását,
nem minősít, nem ad tanácsot.
Az értő figyelem hatására a gyerek
érzi, tapasztalja, hogy a szülő figyel rá, vele van, nem akar
tőle semmit, de elérhető. Megtanulja az érzelmi állapotait az
érzelem elnevezéseivel azonosítani, címkézni, a kellemetlen
érzések is kimondhatóvá válnak, elmélyíti a szülő és
gyermek közti kapcsolatot, és bátorítja a gyereket a saját
megoldásait megtalálni.
„Az értő figyelem arra bátorítja
a gyereket, hogy önállóan gondolkodjon, maga állítson fel
diagnózist a bajról és meglelje a saját megoldását.” (Thomas Gordon)
Az értő figyelemről szóló
fejezetek számtalan jó példával segíti a megértést, tisztázzák
a hibaforrásokat, a szükséges szemléletet és a beszélni még
nem tudó kisbabákkal kapcsolatos tudnivalókat.
A második általam nagyon hasznosnak
ítélt eszköz az „én-üzenetek”. Ez azt jelenti, hogy a
szülő egyes szám első személyben fogalmaz meg állításokat,
vagyis mondatait énnel kezdi, az róla közöl valamit. (Tehát nem
a másikról, ami a „te-üzenet”)
Gordon példája:
Én-üzenet: „Jajj, ez nagyon fáj!
Nem szeretem, ha megrúgnak!”
Te-zenet: „Rossz kisfiú vagy!
Soha semkit ne rúgj meg!”
Ez arra jó, hogy a szülő a saját
érzéseit, problémáit fogalmazza meg és a gyereknek marad tere
korrigálni a viselkedését, változtatni azon, a saját belátása
alapján. Az „én-üzenet” a gyerek felé irányuló bizalmat és
felelősséget kommunikálja, azzal, hogy nem mondjuk meg mit
csináljon, vagy mit gondolunk róla. A minősítő, bántó jelzők
használata rombolja két ember kapcsolatát, míg az „én-üzenetek”
gyógyítják, építik azt.
„Az „én-üzenet”
elősegíti, hogy a gyerek fejlődjön, és megtanuljon felelősséget
viselni saját tetteiért. Az „én-üzenettel” azt is közöljük
vele, hogy nem vesszük át a felelősséget tőle, és megbízunk
abban, hogy a helyzettel elboldogul; bízunk benne, hogy igényeinket
tiszteletben fogja tartani és lehetőséget adunk neki, hogy maga
találjon viselkedésének mindkettőnk számára elfogadható
irányt.” (Thomas Gordon)
A harmadik általam kiemelt gordoni eljárás a
„konfliktusmegoldás vereségmentes módszere”, ami azt jelenti,
hogy egy konfliktusból mindkét fél jól jöjjön ki, elkerülve,
hogy bármelyikük is vesztesnek érezze magát, kölcsönös
megegyezéssel megtalálva a megoldást. Ehhez egy hat lépéses
modellt javasol Gordon: 1. fogalmazzuk meg a konfliktust, 2.
gyűjtsünk ötleteket a megoldáshoz (brain storming, értékelés
nélkül) 3. mérlegeljük az ötleteket, 4. döntés a legjobb
elfogadható javaslat mellett, 5. előkészületek a megvalósításhoz,
6. utólagos kiértékelés, hogy vált be.
A különböző kofliktus-megoldásokról
öt fejezeten át olvashatunk a könyvben, a vereségmentes módszer
gyakorlatát a 13. fejezetben fejti ki Gordon.
„A konfliktusmegoldás
vereségmentes módszerével minden egyedi szülő és egyedi gyereke
rendezheti egyedi konfliktusát, ha megtudják találni azt az egyedi
megoldást, mely mindkét fél számára elfogadható.” (Thomas
Gordon)
Az ismertetőből kihagytam legalább
két fontos gordoni fogalmat: az egyik a „problémagazda”,
nevezetesen, hogy éppen kinek van baja, problémája, bánata;
elsősorban a gyereknek és akkor a szülő értő figyelemmel
fordulhat felé; vagy a szülőnek, aki én-üzenettel jelezheti ezt.
A másik a
„közlés-sorompók”, amelyek dialógus-akasztó
megszólalások, különösen érzelmileg telített helyzetben, ezért
lehetőleg kerüljük ezeket: utasítás, parancsolás,
figyelmeztetés, fenyegetés, prédikálás, moralizálás, tanács,
megoldási javaslatok, kioktatás, logikai érvelés, ítélkezés,
kritizálás, hibáztatás, dicséret, egyetértés, kifigurázás,
megbélyegzés, értelmezés,elemzés, diagnosztizálás,
vizsgálódás, kérdezősködés, faggatózás, elterelés,
humorizálás, visszavonulás. Ezekről már korábban volt szó.
Ezek az kommunikációs eszközök
idővel és gyakorlással válnak készséggé, attól függően,
hogy mennyire tudunk odafigyelni a szavainkra, a szituációk
sajátosságaira. Az értő figyelem, az én-üzenetek és a
vereségmentes módszer légkörében felnövő gyerekek egészséges
önbizalommal és magas érzelmi intelligenciával vághatnak bele
felnőtt életükbe. Elkezdeni sosem késő.
Idén egyszer, nyár elején tartok
Szelíd Szülő Szemináriumot, amelyen többek közt ezeket a
készségeket is gyakoroljuk. A Szemináriumra már lehet
jelentkezni, szeretettel várlak!