2012. október 29., hétfő

A hisztiről



Mi a különbség a két helyzet közt?

GYEREK: - Anyaaa! Mit hoztál nekem?
ANYA: - Hoztam neked almát!
GYEREK: - De én sütit akarok! Sütik akarok, sütit akarok, menj el, sütit akarok! (bőg, kiabál, toporzékol)

 *

GYEREK: - Annya! Képzeld, a Pisti azt mondta az oviban, hogy ronda az orrom!
ANYA: - Dehogy ronda! Mondd meg neki, hogy nem ronda az orrod, az övé ronda!
GYEREK: - Anyaaa, nekem ronda az orrom, miért ronda, mit jelent az, hogy ronda, anyaaa?!
ANYA: - Menjünk már, elállod az utat, sietnünk kell, hogy bemehessünk a közértbe is! (ráncigálja)
GYEREK: - Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa (bőg, befeszíti magát, ellenkezik)

Mindkét gyerek hisztizett, vagy egyik sem? Vagy melyik?

Mit jelent a hiszti

Amikor egy felnőtt nő, vagy férfi feleslegesen vagy túlzottan aggodalmaskodik, félti magát, vagy valamilyen tulajdonát, akkor azt  mondjuk rá, hogy hisztizik és többnyire nem jókedvünkből mondjuk és nem is esik túl jól hallani, minősítő, bántó tartalma van.
Ha egy gyerek az egész testével és csaknem egész hangerejével kifejezi a nemtetszését, akkor ő hisztizik. Ha nem teszi amit kérünk/parancsolunk és mi erőszakosan akarjuk elérni, és ő ellenkezik akkor hisztizik. Ha sokat hallja, hogy hisztis, akkor neki már mindegy lesz, ha így hát így, Katának hívnak, négy éves vagyok és hisztis. Anya is megmondta, apa is, nagyi is. Szerencse, hogy az óvónéni nem mondta. Ő érti, amit szeretnék mondani.

Ranschburg Jenő azt írja sok helyen, például a Kis gyerek kis gond c könyvében, hogy a hisztiző gyereket magára kell hagyni, mert ez egy műsor, amihez kell néző-hallgató, főleg anya, vagy apa, ha ők nem látják, akkor nem olyan érdekes. Bújjon el a szülő. "Vagy tegye láthatatlanná" a gyereket és kezdje el keresni. "Találja meg" akkor, ha lehiggadt már és örüljön neki, hogy előkerült ez a nyugodt gyerek.

A gyerekek, amint megtanulnak akarni, rá is jönnek az ízére, és folyton akarnak valamit. Menni valahová, mutatni valamit, kapni valamit, elérni valamit, vagy segíteni akarnak a hétköznapi dolgokban, kinyitni és becsukni a hűtőt, és a lakásajtót, egyedül levetkőzni, vagy felvenni a cipőt, odahozni a bevásárló táskát, kipakolni az árut… mindent akarnak, mindent ők akarnak, mindent egyedül akarnak, mert ők úgy gondolják mindent tudnak, mindenhez értenek. Azt is gondolják, hogy a többiek, pl. anya és apa belelátnak a fejébe és ők is tudják, hogy ő mit akar épp, és ezt figyelembe véve odaadják, megvárják, felajánlják… De nem. Apa és anya nagyon gyorsak, máris becsukták az ajtót, elrámolták a cuccot, levették az ő sapkáját, és húzzák már a cipzárt a kabátján. Én aaakartaaaam! - bődül ekkor a gyerek, kapásból visítva, épp eltalálva a frekvenciát, amitől gyorsabban kezdenek őszülni a szülők. Reakció egy: ajtó kinyit, cucc kipakol, sapka visszatesz, cipzár felhúz, itt van Matyika, csináld…bocs, nem tudtuk. Ez jó lehet, a kisebbeknél még működik, a nagyobbaknál már késő bánat. Reakció kettő: hagyd abba, szétdurran a fejem, minek üvöltesz folyton én ezt nem értem! Ez olaj a tűzre Matyi még jobban visít. Reakció három: Matyikám nem látok bele a fejedbe, nem tudtam, hogy te szeretnéd, itt a cipzár húzd le, jó lenne, ha anya tudná, hogy mit gondolsz magadban, de ha előre nem mondod, nem tudom. Mondd el, mit szeretnél. Egy tengeralattjárót?! Ejjha! Jó volna, ha lenne tengeralattjárónk! Járhatnál azzal oviba?! Milyen legyen? Ne legyen ablaka? Akkor hogy látnak ki az utasok? ÁÁ, titkos ablakok, értem, akkor ez egy katonai tengeralattjáró!...

A gyerekek egy csomó mindent akarnak, irracionálisan sok mindent. Akarnak tárgyakat és akarnak megtenni dolgokat és akarnak nem megtenni dolgokat, vagyis pont nem akarják, amit mi épp akarunk.
És legtöbbször éppen elég, ha mi is velük akarjuk ezeket a tárgyakat, és elképzeljük velük, hogy bárcsak meglenne, vagy jó lenne megtenni most rögtön, vagy nem tenni soha.

Olyan, mintha lovat adnék a hülyeség alá, gondolhatjuk, és igen olyan.
Ami viszont nekünk hülyeség, az neki vér-komoly. Furcsa érzés komolyan venni, én is átélem ezt, tudom, hogy nem könnyű. De ez sok hiszti gyógymódja: komolyan venni a gyermek vágyait és annak kezelni ami: vágyaknak.

Tehát „Jó lenne…” és „Bárcsak…”, ezek az új, segítő barátaink, és persze lehet cifrázni! 

Nálatok mi működik?