Még egy hét.
A rutinosabbak már megrendelték vagy megvették a meglepetéseket, ajándékokat, kitalálták az ünnepi menüt, megszervezték a rokonlátogatásokat. A halogatósoknak még van minderre pár napjuk. Végiggondolni, beszerezni, becsomagolni, megfőzni, megsütni.
Ám a fényes, díszes, illatos szeretet-ünnep sok stresszt is
jelent, időt és pénzt kér, és még addig a hétköznapokat is menedzselni kell;
helytállni munkahelyen, vinni a kicsit, hozni a nagyobbat, perlekedni a legnagyobbal,
a házastársunkkal csak telefonon találkozni, és még nincs téligumi az autón.
Hogyan állítsam meg az időt? Hogyan varázsoljak
meghittséget? Hogyan mondhatnám el, hogy szeretlek anélkül, hogy kinyitnám a
pénztárcámat? Hogyan lesz itt békés szép ünnep, ha a gyerekek folyton marják
egymást, aztán már mi, felnőttek is csak ingerkedünk egymással?!
A karácsonyfánk lehet, hogy kicsi, lehet, hogy hatalmas, kerülhet alá sok ajándék, vagy kevesebb, de mit adhatunk, mit tehetünk, ami nem
boltban kapható és mégis örömet ad és hálát hoz?
Érzelmileg nagyon sokat adhat, ha eltöltünk minden
gyermekünkkel kettesben egy- egy órát.
Beszélgessünk, játszunk velük, amiről,
amivel ő szeretne. Ilyenkor ne emlegessük a többi testvért! Csak legyetek
ketten és figyeljetek ugyanarra. Ha ritkán van ilyen, lehet, hogy szokatlan, furcsa
lesz. Tartsatok ki, csak egy órát.
Anya is, apa is szánjon időt mindegyik gyerekre.
Aztán apa és anya is
adjanak egymásnak legalább egy órát és ne a gyerekekről beszélgessetek. Az is
jó, ha csak csendben vagytok.
Csináljatok közös családi programot, mondjuk egy sétát a
parkban, és ha a nagynak ehhez nincs kedve, ne legyen kötelező, ő már otthon
maradhat egyedül, lehet, hogy számára épp ez a kis magány lesz a legnagyobb
ajándék.
Vonjátok be a gyerekeket az ünnepi készülődésbe, hadd segítsenek
takarítani, sütni, díszeket készíteni és fát díszíteni.Ez a Ti ünnepetek, a Ti örömötökre!
Ezeket a különleges együttléteket, programokat és más
praktikus megbeszélni valókat is hozd szóba, amikor mind együtt vagytok. Ha nem
igazán van ilyen, akkor tűzz ki egy időpontot és hívd meg rá a családtagokat.
Családi kupaktanács, családgyűlés, fórumóra, elnevezheted, ahogy tetszik. Ilyenkor az a szabály, hogy nem lehet egymás szavába vágni, nem lehet
minősíteni (gúnyolni, leszólni, beszólni) se a másik mondandóját, se a másikat,
és mindenki csak a maga nevében beszélhet. Ezek fontos szabályok. Mielőtt a
konkrétumokra térnétek legyen egy nyitókör amikor mindenki mindenkiről mond
valami pozitívat. Nem tulajdonságot, hanem egy olyan cselekedetét például, ami
az illetőnek jól esett, örömet okozott. Eleinte ez is szokatlan lehet, de
nagyon sokat adhat, nagyon feltöltheti az önértékelésünket, ha meghalljuk
ezeket a pozitív visszajelzéseket, amelyeket ritkán vagy sose hallunk. Például, hogy a sokat marakodó testvérek is tudnak jót mondani a másikról és milyen jól esik neki!
Aztán lehet a praktikus dolgokról beszélni.
Ha valami dilemma, vagy dönteni kell, akkor olyan megoldást keressetek, amelyik
mindenkinek megfelel, nem jó, ha többségi szavazás dönt. A megbeszélteket, a
döntéseket írjátok le, erre megkérheted valamelyik gyermeked, aki tud már írni.
Szerte a világban és itthon is, sok család tart ilyen
kupaktanácsokat, próbáljátok ki ti is!
Nagyon megerősítheti a családi egységet, és hosszútávú jó
hangulatot ad.
És ilyen jó, megerősített, békés hangulatban pedig már nem
számít, hogy kicsi a fa, vagy nagy, milyen drága az ajándék, hány fogás és sütemény került az asztalra, mert jó együtt lenni,
jó családban élni.
Kellemes Készülődést kívánok Nektek!