Eltelt pár hét. Újra hétköznapok. Anyának lenni nem csak
ünnep. Sőt. sokszor igen nehéz. Ha az érzelmi terheken nem számolom, akkor is
ott van iszonyú sok teendő, odafigyelni való, szervezések, egyeztetések,
összehangolások, megvenni valók…
Ehhez jönnek azért az érzelmi terhek, mert ez
egy lélektani szalon, ez a mi fő témánk. Nem elég, hogy az ember gyakorlatilag
helyt áll, és háziasszony és feleség, és dolgozó nő, több irtóra különböző
gyermek anyukája, még tudatosítjuk az is, hogy a mi érzelmi odafordulásunk, a
szeretésünk lesz a gyereknek a forrás, ahonnan elindul, aztán ezt fogja
keresni, vagy épp kerülni, vagy csak ebbe ütközik folyton.
Anyának lenni módosult tudatállapot, és minél több gyerkőd
van, annál módosultabb. Lehetetlenség egy ideál képnek megfelelni,
lehetetlenség mindig élvezni, mindig csak örülni nekik, hiába írják ezt az okos
könyvek.
Anyának lenni csak akkor csodálatos, ha néha borzalmas is. Kiönti,
eltöri, hangos, hisztizik, belebeszél, folyton kérdez, nem köszön, bohóckodik,
zsarnokoskodik, elutasít, nem hagyja, hogy másra figyeljünk. Ez kicsinál.
Bevállalhatod.