2015. április 22., szerda

A megértés fékjei avagy miért fontosak az érzelmek?

Az érzelmeink befolyásolják tetteinket, kinek jobban, kinek kevésbé.
A gyerekeknek nagyon.

A gyerekek érzelmi lények, náluk előbb van az érzelem és aztán a viselkedés. Ez az a működés, ami elsősorban megkülönbözteti a gyerekeket a felnőttektől. Az érése, növekedése során tanulja meg az érzelmeit szabályozni, tetteit kivonni az érzelmek fennhatósága alól, amennyire lehet.

Ez felnőttként sem könnyű, hányszor teszünk indulatos mozdulatot, hányszor beszélünk idegesen a szeretteinkkel, hányszor ragad el a mérgünk...

Hogyan érthetjük meg mit érez a gyerek?

Ez egyfajta kódolási munka. Fordítás. Kis odafigyeléssel nem olyan nehéz meglátni mit üzen a testbeszéde, a hangsúlya, az arca, a beszédének a ritmusa...

Amikor a gyerek érzelmeit felismerjük, és kimondjuk, megnevezzük, ezzel több fontos dolgot érünk el. Megnevezünk valami nem-megfoghatót, ami mégis jelen van. Legitimáljuk. Az érzelmet és ezzel a gyereket is. Így érzel, és én látlak és elfogadlak az érzelmeiddel együtt. A szeretetünket fejezzük ezzel ki felé; az elfogadás kifejezése a gyerekek elsődleges szeretetnyelve.

A mindennapokban számtalan olyan verbális falba, kommunikációs sorompóba ütközünk, amelyekkel semmibe vesszük az érzelmeket. Szülőként is gyakran csináljuk, észre sem vesszük, ártalmait nem ismerjük. Egyszerű példa a „Ne bőgj már!” vagy a „Ezért a hülyeséségért bőgsz?” Ezek pont azok a kerülendő megszólalások, amik elmagányosítják a gyereket, jelentéktelenné minősítik. A szülőt zavarja a sírás, lekicsinyli a sírás okát, bagatellizálja a gyerek problémáját, és/vagy simán megtiltja, leállítja.

Thomas Gordon a nagy kommunikációs mester egy csokorra való ilyen „verbális sorompót” összegyűjtött, amelyek közös tulajdonsága, hogy megakasztják a párbeszéd érzelmi fonalát, és vakvágányra terelik, kisiklatják. Sőt némelyik kifejezetten ártalmas is. Mind használjuk ezeket, gyakrabban vagy ritkábban, főleg mert velünk is használták, akár máig is halljuk.

Melyek ezek a verbális sorompók?
A kiindulási helyzetben a gyereknek van valami baja, problémája, érzelmi egyensúlya kibillent. Például a sírva jön mellettünk, mert maradni szeretett volna még a játszótéren.

Utasítás, parancsolás: Hagyd abba a bőgést!

Fenyegetés, figyelmeztetés: Ha nem hagyod abba, itt hagylak! / Fejezd be, különben nem kapsz édességet!

Prédikálás: Látod, látod, jobb lett volna el sem jönni, akkor most nem bőgnél így... csupa kosz vagy, és most még ez a takony is...

Tanács, megoldási javaslatok: Inkább nézelődj, nézd a néniket, a kutyákat, a fákat...!

Kioktatás, logikai érvelés: Én szóltam, hogy haza kell érnünk időre. Ha nem érünk haza, nem leszek kész estére a vacsorával.

Ítélkezés, hibáztatás, kritizálás: Ha ebédnél nem húzod az időt, többet maradhatunk volna.

Kifigurázás, gúny: Úgy bőgsz, mint egy csecsemő, oáááááá, oááááááá.....

Értelmezés, diagnosztizálás: Pont úgy bőgsz, mint a testvéred, ez valami családi vonás lehet nálatok...

Bagatellizálás: Nna, emiatt ne bőgj már, katonadolog, semmiség...

Kérdezősködés: Mi bajod van még mindig? Fáj valamid? Szorít a cipőd? Szomjas vagy?

Dicséret, egyetértés: Milyen szépen jössz mellettem...

Elterelés, humorizálás: Nézd mennyi kutya van ott, számoljuk meg hány lábuk van!?


Az ilyen reakciók semmibe veszik a gyerek érzéseit, amiből a gyerek azt tanulja meg, hogy az érzések nem számítanak, illetve az ő érzései nem számítanak, nem fontos. Ez hosszú távon nagyon káros tapasztalat. A szülőt frusztrálhatja, hogy sír a gyereke, de attől szülő, hogy uralkodjon ezen és a gyerek valós fájdalmát, hogy nem maradhatott annyit a játszótéren, amennyit szeretettett volna, átérezze és elfogadja.

Mit mondhat a szülő:

Empatikus reakció: Látom szomorú vagy, hogy el kellett jönnünk. El vagy nagyon keseredve. Szerettél volna még játszani... Mivel játszottál volna...?

Ahogy a „Bárcsak módszer” esetében, itt is elképzelhetjük együtt, amit szeretne a gyerek. A gyerek a szülő mellett érzi biztonságban magát fizikailag. Ha a vágyaiban a szülő osztozni képes, akkor lelkileg is nagy biztonságban, otthon lesz veled, bárhol vagytok.