2015. április 18., szombat

Elkészülni, vigyázz, kész, tűz: toll!

Van nekem egy titkom, és egyben titkos fegyverem, ami körülbelül húsz éve velem van, segít, kísér. Szinte ingyen van, és nem szól bele senki, a magánügyem.
Már korábban elhatároztam, hogy megosztom ezt veletek, mindenféle projektet kigondoltam, hogy lehetne a leghatékonyabban elmondani és megmutatni, hogy másnak, Neked is segíthet. Az idő szalad, a projekteket elmossák a hétköznapok.

Az viszont fontos, mielőtt a titkomat felfedem, hogy mindez, ha nem is feltűnő módon, de erősen kapcsolódik a gyerekneveléshez, nevezetesen, hogy ez a bizonyos szuperfegyver, amit mindjárt elárulok, hogy mi; a felnőtt, az anya-nő-ember (apa-férfi-ember) önismeretét, érzelmi tudatosságát hivatott fejleszteni, ami alap a gyereknevelésben, mind a mi, mind a gyerek szempontjából.


Mire tippeltek?!


Napló írás.

Ez az.


A naplóírás bizonyítottan fejleszti az érzelmi tudatosságot, és segíti a problémák átdolgozását, feldolgozását, a negatív érzésekkel való megküzdést és mindez még jobb közérzethez, sőt fizikai állapothoz is vezet. Mindezt nem én találtam ki, később írok majd ezekről a tanulmányokról bővebben.

Vajon közületek, akik ezt a cikket elolvassátok, hányan írtok Naplót? Nem személyes vagy szakmai blogot, nem háztartási naplót, hanem füzetbe, tollal – max szövegszerkesztőbe, mert úgy elszoktunk a kézírástól – arról hogy hogy vagy? Milyen napod volt, mi zaklatott fel, minek örültél, mi lepett meg? Mindarról, ami neked fontos, nem igényled a társad, barátaid, FB ismerőseid visszajelzéseit, kommentjeit. Téged foglalkoztat valami, és azt leírod. Vagy bánt valami.

Gondolom nem vagyunk túl sokan, annál is inkább, mert ez manapság igen anakronisztikus elfoglaltság, nem-korszerű, különcségnek hat, ciki lehet. Hát akkor csináljátok titokban! Csomó cikis privát szokásunk van naponta, hetente, havonta – miért ne lehetne egyel több?!

Mert ez a projektem lényege: írj Te is privát naplót! Erről is fogok írni a jövőben, hogy népszerűsítsem ezt a műfajt, megmutassam előnyeit, bátorítsalak, hogy kezdd újra, ha már kislányként volt ilyen szokásod, csak aztán elmaradt...

Szanatórium a projekt neve, pihenésre, (ön)gyógyításra, a saját életből való időszakos kilépésre asszociálva.

Keress egy bármilyen üres füzetet otthon, kérj egyet a gyerektől, vagy vegyél egy igazán szépet, mint egy ajándék magadnak. Nekem az A5 méret vált be, lehet neked más méret tetszik. Vegyél egy szép tollat is, amelyiket csak ehhez a füzethez fogsz használni. Még nem kell írod semmit bele. Készítsd az ágyad, vagy fotelod mellé, ahol (ön)magad lehetsz, ahol pihenni szoktál. 


Tűnődj csak mit írnál... 
                            hogyan vágnál bele...?! 





E nagy coming-out örömére hamarosan megosztom itt veletek az egyetemi szakdolgozatomat, amit a személyes és internetes naplóírók motivációjának és személyiségének az összehasonlításáról írtam anno, amikor a blog-kultúra itthon még egész mást jelentett, gyerekcipőben járt. Így nem csak témámat jártam körbe az adott szempontok szerint, hanem egy korlenyomatot is megörökítettem.