Brian Tracy nevét és egy-két könyvét
eredetileg az vállalkozási ismereteim bővítése során ismertem
meg, majd véletlenül futottam bele a YouTube-on Szabó Péter egyik
lendületes előadásába, ahol ő a legkülönfélébb témákban
idézte nagy tisztelettel Brian Tracy gondolatait. Ekkor kezdtem
olvasni a Maximális Teljesítmény című könyvet...
Mindez azért is érdekes, mert éppen
frissítettem a Gyereknevelési Könyvlistámat és ez a mű távolról
sincs benne, mégis erről fogok írni: Brian Tracy gyereknevelési
tanácsairól.
Tracy eredetileg a sikerességet
kutatta, aztán oktatta. Több tucat könyve-, hang és videóanyaga
jelent meg ebben a témában. Szerinte sok kulcstényező közt az
egyik legfontosabb az önbecsülés, az a mód ahogy saját magunkhoz
viszonyulunk és a teljesség igényével kitér arra is, hogy
szülőként mit kell tenni ahhoz hogy sikeres „tökéletes”
gyerekünk legyen.
A destruktív kritika romboló hatását
ecsetelve is hivatkozik a gyerekekre, illetve a gyerekkora, majd a
könyv végén egy teljes fejezetet szentel a témának.
Mondanivalója egyszerű és nagyon fontos.
Úgy véli, hogy a szülői gondoskodás
legfontosabb megnyilvánulása, hogy mindig mindenkor szeressük a
gyerekünket és ezt mutassunk is ki felé: nézzünk rá kedvesen,
szeretettel, gyengéden, érintsük, öleljük, pusziljuk, mondjuk ki
mindennap, hogy szeretjük, figyeljünk rá, dicsérjük, bátorítsuk
őt. A szeretetet nem lehet túlzásba vinni. A gyermekkorban kapott
szeretet minősége és mennyisége az egészséges személyiség
építőköve, olyan alapvető, mint növénynek az eső és a
napfény.
Ebben a feltétel nélkül elfogadó
légkörben megfelelően erősödik gyermek önérzete és önbizalma,
amelyre később alapozhatja az életét.
Nem tetszésünk, fegyelmezési
akcióink mindig a gyerek viselkedésére irányuljanak, ne a
személyére. („Akkor is nagyon szeretlek, ha beküldelek a
szobádba.”)
Tracy szerint sok szülő a birtokának
tekinti a gyereket és valamilyennek akarja őt. Ha a gyerek ennek az
elvárásnak nem felel meg akkor a szeretet megvonásával büntet,
ami olyan a gyereknek mintha „elzárnánk az érzelmi fejlődést
tápláló életvezetéket.” A gyerekkori lelki-viselkedéses
problémák hátterében legtöbbször a visszatartott szeretet áll
és Tracy szerint ez a legsúlyosabb csapás ami egy gyereket érhet.
A kevés, hiányos szeretet áll legtöbbször az érzelmileg sérült
felnőttek előtörténetében is.
A gyermek ajándék és a szülő
legfontosabb feladata, hogy csodálja és fejlessze a gyermek
különleges képességeit, ezzel megalapozva az önbecsülését és
önbizalmát, vagyis azt a megingathatatlan hitet, hogy ő szerethető
és bármire képes.
Tracy egy másik kutatótól idéz, aki
a kimagaslóan sikeres fiatalok családi hátterét vizsgálta. Azt
találták, hogy a demokratikus otthoni légkör, (amelyben kikérik
a gyerek véleményét), a gyerek felé irányuló pozitivitás és
hit, a tanulás tisztelete, a szülők elérhetősége érzelmileg és
fizikailag egyaránt és a szülők példamutató és egymást is
szerető magatartása a közös nevező a különlegesen eredményes
fiatalok családjaiban.
Tracy mind a szülőknek, mind a
munkahelyi vezetőknek a „pozitív visszacsatolást” javasolja a
romboló kritika helyett, mert az ilyen bírálatok sosem ösztönzőek,
inkább aláássák az önbecsülést és a motivációt és csak
romlik az eredmény. A gyerekkorban kapott gyakori, rendszeres
kritika hosszútávon kihat: állandó elégedetlenség-érzés,
önbántás, alacsony önbizalom lesz a következmény.
A „bírálat”, visszajelzés,
értékelés, véleményezés célja a segítés, nem a bántás.
Mivel lehet ezt elérni? Az attitűdünk legyen nyugodt, türelmes,
megértő, világos, építő.
- A másik önbecsülését óvva fogalmazzunk, pl valamilyen kedves, pozitív üzenettel kezdjük a mondandónkat. (Nagyon szeretlek)
- A jövőre koncetrálunk, hogy legközelebb hogy legyen... (Mikor lesz megint matekdoga?)
- A teljesítmény legyen a fókuszban, ne maga az ember. (Ez a dolgozat nem sikerült valami fényesen...)
- Egyes szám első személyben fogalmazzuk meg az érzéseinket. (Nem örülök ennek...)
- Konkrétumokat fogalmazzunk meg, hogy minek és mennyire kell változnia. (Legközelebb legalább négyes legyen...)
- Ajánljuk fel a segítségünket. (Miben segíthetek...?)
- Tételezzük fel, hogy a másik jobb akar lenni, nem direkt csinálja rosszul.
A másik fontos témakör amit
gyermekkorban a szülők (és más felnőttek) közreműködésével
tanulunk a rossz beidegződéseink. .
A túlóvott, túlféltett, felfedező
aktivitásukban leállított gyerekek előbb utóbb maguk is
alkalmatlannak fogják érezni magukat és már bele sem kezdenek a
dolgokba, mert úgyse fog menni. Ez a kudarctól való félelem aztán
átveszi az irányítást.
A visszautasítástól való félelmet
is a szüleink által „kapjuk”, amikor feltételekhez kötik a
szeretetüket és megbecsülésüket, pl a Mikulás csak a jó
gyerekekhez jön, vagy csak akkor lesz esti mese, ha elrámolja a
játékait.
Ezek a kora-gyerekkorban beivódó
félelmek sok felnőttkori kudarc és alacsony önbecsülés okai
lehetnek.
Szülői működésünk tehát
hosszútávon, akár egy életen át meghatározza vagy befolyásolja
gyermekünk önbecsülését és ezáltal az életben való
beválását. Tekintsünk tehát a gyermekre isteni ajándékként és
állandó, aktív, megkérdőjelezhetetlen és feltétel nélküli
szeretetforrásként álljunk mellette.
(Brian Tracy gyerekneveléssel
kapcsolatos gondolatai itt meghallgathatóak.)