Követendő Közlések ABC-je

KÖVETENDŐ KÖZLÉSEK ABC-JE

Pár éve elérhető már a Kerülendő Közlések ABC-je a letölthető anyagok közt.

Most összeszedtem a Követendő Közléseket, melyekről itt-ott már esett szó. A listába belevettem néhány nem verbális kommunikációs eszközt is, amelyek az együttműködést segítik. Röviden mutatom most be ezeket. 

 

• Ajándék – a szeretet kifejezésének egyik lehetősége; alanyi jogon jár, nem kell kiérdemelni
• Átfogalmazás, tisztázó kérdések – a gyerek mondandójának összefoglalása vagy elismétlése más szavakkal; az érzelmek tükrözéséhez hasonló
• Bárcsak módszer – a gyerek vágyának teljesítése képzeletben; a vágy létjogosultságának elismerése; annak közvetítése, hogy értjük és megértjük a vágyát („Bárcsak tarthatnánk igazi lovat is!”)
• Családgyűlés – családi munkamegosztás, házirend és visszatérő konfliktusok megbeszélésének komplex, egész családot bevonó módszere.
• Düh kifejezése szavakkal vagy szimbolikusan – a dühös érzések kifejező megfogalmazása, vagy lerajzolása; cél a dühös cselekedetek (ütés, rúgás stb) helyettesítése, elkerülése; pl: „Annyira, de annyira mérges vagyok, hogy legszívesebben az összes tányért a földhöz vágnám!”
• Elismerős szavak – a szeretet kifejezésének egyik lehetősége; becézés, kedves szavak, a teljesítmény elismerése, cselekedetek megerősítése szavakkal
• Egyedi igények, egyéni bánásmód – a testvérek egyenlő vagy azonos elismerése helyett, az egyedi igényeik és szükségleteik alapján adott elismerések és tárgyak
• Empátia – szükséges szülői attitűd; a gyerek lehetséges érzéseinek átérzése, saját (gyerekkori) tapasztalataink alapján; annak tudata, hogy a gyermek testileg-lelkileg kiszolgáltatott a szüleinek
• Értő figyelem, érzelmek tükrözése, elfogadása – a gyerek verbális és nem-verbális közléseinek érzelmi tartalmára való utalás, annak megfogalmazása, hogy értjük, vagy érteni véljük, hogyan érez. („Látom, nagyon feldúlt vagy.”)
• Én-üzenetek, saját érzések, igények megfogalmazása – az érzések, elvárások megfogalmazása E/1-ben, kijelentő módban, kerülve a másik minősítését, vagy az utasítást (te-üzenet); pl: „Fáradt vagyok, lepihenek, aztán játszunk egy dominót”; „Nem tetszik, ha ilyen goromba szavakat használsz!”
• Feltétel nélküli szeretet – a szeretet és elfogadás alanyi jogon, amit nem kell kiérdemelni, nem kell tenni érte, valamilyennek lenni; ez a személyiség építőanyaga
• Gyengéd testi ráhatás – fizikai beavatkozás, finoman, de határozottan eltérítjük, kimozdítjuk a gyereket abból amit csinál
• Humor – segítő attitűd, jó, ha elő tudjuk venni, amikor szükséges
• Hümmögés – a figyelem kifejezőeszköze, a szemkontaktus, bólogatás (stb) kísérője, segítség, hogy ne beszéljünk sokat/feleslegesen
• Hívogatók – a figyelmünk és kíváncsiságunk kifejező formáinak gyűjtőneve; a hümmögés is ide tartozik; továbbá: Igen?, valóban?, Nahát!, Ejjha!, Ezt nevezem!, Aztán mi történt...? stb
• Információk – tárgyilagosságra törekvő technikák egyike; az elvárások, szabályok megfogalmazásának minél semlegesebb módja; pl: „7-kor vacsoraidő.” „A favonat nem ütögetésre való.” „A csizmának nem itt van a helye.” „Odaadom, de elvárom,hogy visszatedd, miután végeztél.”
• Időhatár – a kérés kiegészítő eleme; adjuk meg, vagy beszéljük meg, hogy meddig bezárólag tegyen meg valamit a gyerek
• Jövő-fókusz – a tapasztalatokra koncentrálás a hibáztatás és vádaskodás helyett; hogyan lehet elkerülni legközelebb...
• Játékidő – a minőségi idő egy fontos lehetősége, megbeszélt időben és hosszban, a szülő osztatlan figyelmét adja a gyereknek, a játékot a gyerek megválaszthatja, a szülő is kreatívan részt vesz, valódi játszótárs; pl szerepcsere játék
• Kérés – fontos kommunikációs forma; követeléstől elkülönítendő.
• Kapcsolódás – ráhangolódás a gyerekre, a szeretetteli kapcsolat átélése, megélése
• Következmény-fókusz – jövőfókusszal hasonló; adjuk meg a lehetőséget, hogy a gyerek segítsen jóvá tenni a hibáját, tapasztalja meg tettei következményeit
• Leíró közlések – a tárgyilagosságra törekvő technikák közé tartozik, igényeinket és elismerésüket kifejezésének is követendő módja; pl: „Utcai cipőt látok a szőnyegen”; „Egy hibás példát láttam a matekfüzetedben”; Nadrág, póló és még zokni is, te egyedül felöltöztél, ez igen!” „Nagyon szép rendet látok a gyerekszobában, játékok, könyvek, ruhák mind a helyükön!”
• Mondókák – a naponta (többször) ismétlődő helyzetek ritmust adó kísérője lehet egy-egy rövidebb-hosszabb mondóka, dalocska, versike; reggeli ébresztés, pelenkázás, fürdés/fürdetés, (hajmosás), evés/etetés, sétálás, lefekvés...
• Melléguggolás, hozzáhajolás – az odafordulás és szemkontaktus mellett a figyelem és elfogadás fontos jelzése; a gyermek szem magasságába kerülünk
• Minőségi idő – a szeretet kifejezésének egy lehetséges módja; teljes figyelmünket a gyereknek szenteljük, mással nem foglalkozunk; olyan közös tevékenységet választunk, amit mindketten, de a gyerek mindenképp élvez
• Miért-mit-hogyan kérdések átgondolása – miért viselkedik úgy, ahogy, vajon? mit szeretnék megtanítani most neki? hogyan tudom ezt a legjobban megtenni?
• Megfigyelés – tárgyilagosságra törekvő technika; az érzékszervekkel felfogható tényeket (amit látunk, hallunk) elkülönítsük az értékelésünktől, minősítésektől (mi erről a véleményünk); pl: „sáros cipőt látok a szőnyegen / gusztustalan sáros cipőt látok a tiszta szőnyegen...”
• Napirend – a gyerekek ismétlődésre és ritmusokra való igényének a kiszolgálása; az együttműködés egyik alapköve
• Odafordulás – a melléguggolás és szemkontaktus mellett a figyelem és elfogadás fontos jelzése; nagy erővel bír
• Példamutatás – a szülők szavai akkor számítanak igazán, ha a tetteik is szinkronban vannak; a gyerekek abból tanulnak elsősorban amit látnak a felnőttektől
• Pozitivitás – követendő alap-attitűd; a gyerek személyiségének, tulajdonságainak, tetteinek jó, előnyös oldalának hangsúlyozása, azt mondjuk,kérjük, amit szeretnénk, ne azt amit nem; jót feltételezzünk a gyerekről, és a gyakori tiltások, „nem-ek” helyett „feltételes igen” szerkezeteket használata; pl: „inkább ezzel a játék-késsel vágjál.”
• Ránézés – a figyelem és elfogadás fontos jelzése
• Súgás – egy kérés, vagy információ, vagy leíró közlés a fülbe súgva még hatásosabb; a gyerekek szeretnek sugdolózni, fizikai közelséget is jelent, „mellesleg” meg is érinthetjük
• Saját megoldás-találás segítése – sok technikának ez a kifejezett célja; a kész megoldások, tanácsok, kinyilatkoztatások helyett, a gyerek jöjjön rá, hogy mi legyen a következő lépés, és önként tegye meg pl kiviszi a sáros cipőt a szőnyegről
• Szeretetnyelvek – a szeretet kifejezésének öt lehetséges módja: ajándék, elismerő szavak, minőségi idő, szívességek, testi érintés
• Szívességek, szolgálat – a szeretet kifejezésének egy lehetséges módja; szülőként sok ilyet teszünk, gondoskodó, törődő gesztusok
• Szükségletek észlelése – saját szükségleteink és a gyerek szükségleteinek felismerése a kérések mögött
• Szemkontaktus – a figyelem és elfogadás fontos jelzése
• Testi érintés – a szeretet kifejezésének egy lehetséges módja; simogatás, ölelés, puszi, összebújás, stb.
• Utalás, összefoglalás egyszóval – a felesleges (hegyi) beszéd elkerülésének technikája; visszatérő szituációk megoldása egy egy kulcs-szó kimondásával, pl: „Cipő...!”, vagy elismerés kifejezése egy-egy fogalommal, pl „...ezt nevezem kitartásnak!”
• Vereségmentes konfliktusmegoldás – olyan komplex konfliktusmegoldási protokoll, amelyben mindenki számára elfogadható megoldást találnak a résztvevők; fontos eleme a minősítés, értékelés nélküli szabad ötletelés lehetőleg írásban
• Választási lehetőség – együttműködést segítő fontos eszköz; a szülő kijelöli a választási lehetőségek körét (max 3 elemet) és a gyerek választhat; pl: a sárga vagy a piros pólót veszed ma fel?
• Zárás – egyfelől ez a felsorolás vége, másfelől a gyereknek nem való, értékes, törékeny, veszélyes és gyakran-konfliktust okozó tárgyakat zárjuk el a gyerek elől, ezzel is segítve gyerekbarát, tiltás-szegény környezetet.

Írjátok meg, ha kiegészítenétek még valamivel!