A cikk "Okostelefontól hülye gyerekek?" címmel jelent meg a Drót magazin hasábjain.
„Az internet egyértelműen nem
megfelelő hely
egy fiatal gyerek számára, aki egyedül és
felügyelet nélkül nézelődik.”
(Steyer)
James P. Steyer amerikai jogász
és kommunikációs szakember nem a klasszikus gyereknevelési
témákról írt; az ő könyvének címe: Szólj vissza a
Facebooknak! - Gyakorlati útmutató a gyerekneveléshez a digitális
korszakban.
Milyen ártalmai vannak a gyerekkori
netezésnek? Hogyan viszonyuljon a szülő ahhoz a jelenséghez, ami
az ő gyerekkorában, még ismeretlen volt és számára is új,
izgalmas, felfedezendő világ? Mit tehet a szülő? Melyik
életkorban mire érdemes figyelni?
Ezekre a kérdésekre ad választ
könnyen olvasható, élvezetes és kifejezetten érdekes,
szemléletformáló könyvében Steyer, aki az amerikai Common
Sense Media szervezetnél azon dolgozik, hogy minél több iskola
és család ismerje meg a felelős internethasználat – digitális
állampolgárság – szabályait, jelezze a veszélyforrásokat, és
a felhasználók körültekintő, felelős informálására bírja
a népszerű játékok és portálok fejlesztőit.
A könyv alapvetése, hogy a digitális
világ nem kikerülhető, az életünk szerves része, a gyerekeké
ugyanúgy, mint a felnőtteké. Ám ebben a világban is a szülőnek
kell navigálnia tudni a gyereket, és a szülőnek felelőssége és
lehetősége korlátozni, szűrni, megismerni a gyerekek
internethasználati szokásait, illetve minél inkább kitolni azt az
életkort, amikor bármilyen elektronikus eszközt, pláne
okostelefont, tabletet adunk a gyereknek. (Ez nyilván komoly
tudatosságot igényel a szülőktől egy olyan világban, ahol egyes
termékekkel kifejezetten a bölcsődés és óvódás korosztályt
célozzák meg.)
Mivel nem lehetséges megóvni a
gyerekeket az összes nem nekik való tartalomtól, ezért a szülők
fő feladata olyan értékeket és eszközöket adni amelyekkel
képesek lesznek sikeresen válogatni és helyes ítéleteket hozni.
A korlátozott hozzáféréssel, a médiaüzenetek közös
feldolgozásával és megértésével, a technológia építő és
kreatív felhasználásával segíthetjük, hogy a legtöbb jót
hozzák ki az új, digitális korszak adta lehetőségekből.
Chelsea Clinton – aki
Steyerrel dolgozik – előszavából megtudjuk, hogy bár Clinton
elnök nemegyszer játszott Oregon Trail-t Chelsyvel, az ő
családjukban szigorú médiaszabályok érvényesültek, és rendszeresen
megbeszélték a látottakat; a könyv hiányossága, hogy a kiadó
(Gabo) a fordításon túl nem járt utána a magyarországi
adatoknak, cégeknek, szabályoknak.
Az első részben, 130 oldalon, az
internetezés hatásait, veszélyeit és hasznát fejti ki a szerző,
gyakori kitekintéssel a saját családjában tapasztaltakra,
illetve sokat hivatkozik személyes és szakmai kapcsolatira a
„szilícium-völgyi cégóriások” vezetőivel, ami nagyban emeli
a könyv hitelét.
A K.A.P. rövidítés az
azonosított veszélyek kezdőbetűiből áll össze.
Kapcsolatok: az egyre több monitor előtt
töltött idő, a különböző üzenet-jelző hangok
figyelemelterelő hatása, negatívan befolyásolják az emberi
kapcsolatainkat, zavart kelt a tartós és osztatlan
figyelmi-képességeinkben, rontja a nem-verbális kommunikációs,
érzelmi jelek olvasásának képességét; a közösségi oldalakon
meggondolatlan és vissza nem vonható, kapcsolatokat mérgező
minősítéseket adhatunk és kaphatunk.
Addikció, figyelemzavar: a digitális
média gyorsasága, intenzitása, a hatékonyság megélése igen
addiktív. (sok profi játék-fejlesztő kifejezetten beépít
addiktív elemeket) Minél korábbi életkorban és minél több időt
tölt el a gyerek, vagy a fiatal az elektronikus felületekkel, annál
valószínűbben veszélyeztetett a függőséggel szemben. A
gyerekeknek nincs beépítve a stop gomb, ha a szülő nem
szabályozza, a gyerekek órákat, napokat, éjszakákat
játszanának/játszanak át.
A kutatók a figyelemzavar
tünetegyüttes megtízszereződősét is a digitális korszak
számlájára írják. A szimultán több felületen való munka, -
sok megnyitott oldal, csevegő ablakok, közösségi oldalak –
látszólag hatékony, figyelmünk ide-oda cikáz, de valójában az
összteljesítményünk csökken, az agyunk fokozottan kifárad,
letompul.
Privát szféra: a személyes
életrészek, az intimitás normáinak drasztikus változása kiemelt
jelentőségű Steyer szerint. Az utóbb kínossá váló
megosztások, a szexüzenetek, a lájkokban mért önbecsülés
jelenségei személyiség torzító hatásúak; a felhasználó
engedélyét nem kérő helymeghatározó alkalmazások, az online
tevékenység alapján célzott reklámok pedig mind visszaélnek az
elavult szabályozással, amelyik a gyerekek privát szférához való
jogát tárgyalják.
„Szülőként nem hagynánk, hogy
az öt vagy hatévesünk kisétáljon az ajtón az engedélyünk
nélkül anélkül, hogy pontosan tudnánk, hogy hová megy és
meddig marad. Ugyanez az éberség szükséges, hogy a gyerekünket
biztonságban tudjuk a digitális környezetben.”
(Steyer)
A második részben, 100 oldalon,
„Nevelés 2.0” címmel születéstől 15 éves korig, hét
korcsoportra bontva részletesen végigveszi, hogy mi való és
nem-való egy olyan idős gyereknek, és hogy mire figyeljen a szülő,
milyen elvekhez tartsa magát.
Steyer többször ismétlődő,
legfontosabb tanácsai:
- A szülő legyen példakép; rendszeresen tartson médiaszünetet, figyeljen a gyerekre, ha vele van;
- Meghatározott és következetesen betartott képernyő-idő: mennyi időt tölthet a gyerek bármilyen képernyő (tv, monitor) előtt: 2 év alatt lehetőleg semennyit, óvodás, kisiskolás korban maximum egy órát, és későbbis is limitált időt;
- Saját szobájában ne legyen semmilyen digitális eszköz, játék;
- A mobileszköz, tablet, laptop nem játék; csak engedéllyel, kívételes esetben kapja meg a gyerek;
- A szülő nézze, tudja mit csinál, mivel játszik, kivel beszélget a gyerek;
- A szülő szelektáljon: előre nézze meg azt a dvd-t, játékot, amit a gyereknek megenged, mert sok bizonyos korosztályosnak ajánlott termék valójában kifejezetten erőszakos, és/vagy reklámokat tartalmaz
Steyer szerint középiskolás kor
előtt nem tanácsos okostelefont adni a gyerekeknek, mert a
kontrollálhatatlan digitális világhoz szükséges érzelmi
érettséget, önreflexiós- és ítélőképességet, kritikus
gondolkodást ekkor érik el a gyerekek.
„A lényeg egyszerű: tudnunk
kell, mi történik gyerekeink digitális világában, beszélnünk
kell velük arról, amit látnak és tapasztalnak és meg kell
tanítanunk őket arra, hogy kritikusan kezeljék a látottakat.
Korlátoznunk kell hozzáférésüket bizonyos médiához és
technológiához kicsi koruktól kezdve, és továbbra is
felügyelnünk kell hogyan dolgozzák fel az üzeneteket és képeket
miközben egyre függetlenebbek lesznek.”
(Steyer)
Nálatok hány éves kortól interneteznek a gyerekek? Ellenőrzöd mit csinálnak a világhálón?