Nem, nem, ne, csináld,
nem szabad, nem mehetsz, nem jöhet, ne nyúlj hozzá…, és a szegény gyerek a
végén egy tárgynak érezheti magát a vitrinben. Stop a sok nem-nek!
Aztán jönnek a vért-izzadt pedagógusok, hogy a gyerekek
fegyelmezetlenek, neveletlenek, agresszívek, tiszteletlenek és nem ismerik azt a
szót, hogy nem. A szülő nézhet
bambán, hogy akkor most mi van, kinek higgyen?!
Nyilvánvalóan szükség van határozott és következetes
tiltásokra, amikor a nem szükséges és
fontos. Ilyenek azok a veszélyes helyzetek, amelyben a gyerek, vagy a felnőtt
megsérülhet, baja eshet. Ilyen, amikor fizikailag bántani akarja a gyerek a
gyerektársát és vagy a szüleit. A düh, harag, méreg nagyon fontos érzelmek, de
ezeket meg kell tanulni úgy kifejezni, hogy nem bántunk senkit, csak jelezzük,
szimbolizáljuk, eljátsszuk, vagy megfogalmazzuk. Ezt először a szülőnek kell
megtanulnia, hogy aztán ezt megtaníthassa, átadhassa a gyerekének.
A vezérelv az az, hogy kimondani lehet, megcselekedni nem lehet. Ekkor jogos és fontos a nem.
Ezen felül a családokban igen eltérő lehet, hogy mi tartozik
a kemény korlátok alá és melyek a lágyabb tiltások. Mindenesetre jó, ha a vörös
zónában relatíve kevés szabály van és azok mindig és mindenkor tilosak.
Azonban egy átlagos napon, ha a gyerek éppen semmi ön- vagy
közveszélyeset nem csinál, akkor is repkednek a nemek; ne mászkáljon papucs
nélkül, ne kekszet reggelizzen, ne pacsálja ki a kakaót, ne kiskabátot vegyen
télen, ne mondogassa, hogy a többiek dolgozata milyen lett, ne tapicskoljon
bele az összes létező pocsolyába, ne ficánkoljon a széken az étkezőasztalnál,
ne beszéljen annyit, ne lógjon egész este a fészbúkon, ne hagyja a leckéit
éjszakára…
Ez igen kimerítő.
A végén nem is anyák leszünk, hanem rendfelügyelők.
Az engedékenység nem azt jelenti, hogy valami légüres térben
lebeg a gyerek és azt csinál amit akar, sőt ő ugráltatja a szüleit, hanem azt,
hogy megengedjük a gyereknek, hogy gyerek legyen, például, hogy elég sokat
mozogjon, mert nekik az nagyon fontos. A legtöbb óvódás azért kergül meg
délutánra, mert nincs elég helye, tere annyit
mozogni, szaladni, ugrálni, mint amennyit szeretne. Ha nem is könnyű, de
lehet, sőt fontos tolerálni, hogy gyerek, hogy lassúbb, ügyetlenebb, olykor
egyszerűbb dolgokat sem ért. Vagy épp valami betegség miatt van szükség nagyobb
türelemre. A nagyobbaknál is lehet és célszerű tolerálni, hogy igénye lesz
privát szférára, személyes térre, hogy az ő tárgyai, ruhái, a fizikai
megjelenése, a zenei ízlése az ő dolga már, épp ezekkel fejezi, hogy érik,
keresi önmagát.
Mégis, akár így, akár úgy van egy csomó szabály, aktuális
visszautasítás, vagy permanens korlát, amelyek nem a veszélytől óvnak, hanem
például keretezik az együttélésünket. Ekkor hasznosak azok a trükkök, hogy
hogyan mondjunk nemet nem nélkül.
Tények és érvek;
hagyd ki a nemet a mondatból:
Ildi Átmehetek Noémihez játszani?
Anya Tíz perc múlva kész a vacsora.
Móni Anya, elvinnél az edzésre, olyan hideg van
kint?
Anya Szívesen elvinnélek, de ötre jön a szerelő
és most ¾ öt van.
Értő figyelem / Fogadd el az érzéseit:
Peti Maradjunk még! Még csak most jöttünk! Még
nem is homokoztam! Naa, apaaa! Én nem megyek!
Apa Szeretnél még maradni, olyan gyorsan eltelt
az idő itt a játszótéren, hogy még nem is tudtál homokozni sem. Rossz érzés, ha
valamit abba kell hagyni, amit szívesen csinálunk. Jó lenne maradni még, de
mennünk kell, anya vár minket otthon.
Fogalmazz pozitívan; adj magadnak gondolkodási időt:
Kati Anya, ehetek egy kekszet?
Anya Ebéd után ehetsz, persze.
Márk Apa, elmehetek nyáron a fiúkkal a Tátrába
túrázni?
Apa Ezen elgondolkodom, térjünk erre vissza pár
nap múlva.
Miért fontos, vagy szükséges ez?
A nem rövid és
egyértelmű, ez igaz, de egyúttal sokadszorra nagyon unalmas, és még annál is
negatívabb. Célunk, hogy kölcsönösen jól, örömtelien érezzük magunkat egymás
társaságában, ahol jó-esetben a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Ha
odafigyelünk, és kipróbáljuk, használjuk ezeket a trükköket, azzal kifejezzük a
tiszteletünket a gyerek felé, hogy figyelembe és komolyan vesszük a vágyát,
kérését, és arra akkor is pozitív jellegű választ adunk, ha konkrétan nem
tudjuk az óhaját teljesíteni, vagy nem azonnal tudjuk. Ennek a pozitív
légkörnek nem csak az a haszna, hogy a gyermekünk nyugodtabb és együttműködőbb
lesz, hanem, hogy esetleg a saját életünkbe is átszivárog némi pozitív
szemlélet. Ha például a munkahelyünkön nem lettünk kész egy feladattal, ez azt
is jelenti, hogy egy csomó más feladatot viszont elvégeztünk. Némi energia
ráfordítással minden negatív jellegű kijelentésünket átfordíthatunk pozitívba
és ez aztán visszahat ránk, és visszahat a gyermekeinkre is.