A múlt hétvégén ellátogattunk az Állatkertbe, mert lánykám szerette volna látni a kiselefántot. Neki nem számított a tömeg a bejáratnál, a sorban állás, és hogy az elefántházban maximum három percet tölthettünk. Míg ő egyre az elefántra koncentrált, nekem lett egy vízióm, hogy ebben a sokadalomban egyszer csak elkerüljük egymást és pöttöm gyermekem ott fog állni elárvultan a tigrisek és medvék közt félúton. A rokonságnak, - ismert és bizalmába fogadott környezetben - jól felmondja a "leckét", hogy hol lakik, hogy hívják őt, engem, vagy az édesapját, de ismeretlenek előtt gyakran megkukul, pláne, ha - a vízióm szerint - épp realizálja, hogy nem talál engem, ellenben ott egy csomó idegen.
Nem szaporítom a szót, félreálltunk és egy cifet-cafat papírra ráírtam lánykám nevét és az én elérési adataimat és betettük ezt a hirtelen gyártott azonosítót a kis kacsás hátizsákjába. A kisovisnak pedig a lelkére kötöttem, hogy ha úgy alakul - elveszítenénk egymást - ezt adja oda egy aranyos néninek és csak annyit mondjon, hogy hívd fel az anyukám.
A kis szöszke kuncogva vette az adást, és szemlátomást örült az azonosítónak, mindazonáltal húsz centinél messzebb nem ment tőlem, és kifele menet megkönnyebbülten tette szóvá, hogy nem veszítettük el egymást.
Én azért vérszemet kaptam, hogy azonosító kell a gyereknek és szerkesztettem párat, amit innen letölthettek Ti is, ha gondoljátok.
Itt négy kártyaverziót találtok, a sűrűt, az anyásat, az apásat és az üreset. Ezt kinyomtathatjátok kartonra, vagy más keményebb papírra, vagy akár színes papírra. Össze is lehet kettőt ragasztani, be is lehet lamináltatni... ahogy tetszik. A logó helyére tehettek egy kis fotót is a gyermekről.
Lánykám ma városszépítő programra ment az apukájával Szentendrére, ami nagyszerű alkalmat kínált, hogy az új, a cifet-cafat papírnál némileg igényesebb és sokkal kártyaszerűbb azonosítóját tegyem a "hápizsákba". Kiscsibe igen büszke volt rá, hogy saját igazolványa van.
S persze a legjobb az egészben, ha csak örülhet a gyermek a praktikus kártyának, de használnia nem kell, mert apa vagy anya azért a látótérben marad.
