Nagyon boldog lettem, mikor erre az összefüggésre rájöttem.
Lehet, hogy a klasszikus matematika iránt elkötelezett olvasóim felszisszenek
most, de remélem, hogy megértik ők is ezt
más gondolatmenetet.
A kulcsszó a kapcsolat. A pluszjel. A jelek összege.
Apa és anya nem csak egy nő és egy férfi, akik ismerik
egymást, hanem ők szeretik egymást, ők egy pár, és ez egy új minőség, egy
létrejövő harmadik szál, melyben ott vannak mindketten, de már máshogy,
egymásra hatva. Mindkettő belead a közösbe valamit önmagából és ez a kapcsolat.
Ez a kapcsolat mindenütt ott van, ahol két ember intenzív, figyelmes, élő
kapcsolódásban, viszonyban van egymással. Anya és a gyermekei – minddel külön
külön. Az óvónéni és a gyerekek – minddel külön más és más. A pszichológus és a
kliens. A kapcsolat köztük.
Ami láthatatlan, megfoghatatlan. Mondhatom kommunikációnak
is, amelyben nem csak a szavak és mondatok tartoznak, hanem minden: a
hangsúlyok, hangszínek, a mimika, a testbeszéd, a csöndek, a tekintet
változásai.
A gyerekek nehézségei legtöbbször a kapcsolat sérülését,
betegségét jelzik. Minél kisebb a gyermek annál inkább. A nagyon nehéz, rosszul
funkcionáló csecsemők szülei ha pszichológushoz fordulnak, akkor legtöbbször
baba-mama konzultáción találják magukat, ahol a szakember őket együtt nézi, a
kettejük közti kapcsolatot. Ránéz-e a mama a gyermekre, megérinti-e?
Elhúzódik-e a gyermek tőle? Reagál-e a vigasztalásra?
A pszichológus a kapcsolatot igyekszik segíteni, gyógyítani,
helyreállítani, foltozni. Egyfelől azzal, hogy figyel, másfelől azzal, hogy ő
maga is belép mint szereplő a kapcsolódásokban. Azzal segít, hogy máshogy
reagál.
A mamák és a gyermekek közti kapcsolat már a születés előtt
elkezdődik. Kezdődik a szülők kapcsolatával – sőt akár a szülők szüleinek a
kapcsolatával, de ez már igazán messzire vezet – azzal, ahogy tervezik a
kisbabát, vagy a kisbaba váratlanul bukkan fel „köztük”. Hogy mennyire
problémás, vagy gondtalan, örömteli a várandósság, majd a szülés. Aztán mennyire
tud a babájára hangolódni a mama. Mennyire viseli nehezen vagy könnyen a papa
az új családi felállást… És így tovább…
Erről nem könnyű gondolkodni, annyira láthatatlan.
Legtöbbször akkor válik láthatóvá, ha valami zavar támad benne. De megpróbálkozhatunk
vele akkor is nyomára bukkanni, amikor épp, vagy még nincs köztünk konfliktus.
Amikor a gyerek boldog, elégedett mosollyal néz ránk. Amikor ujjait a markunkba
csúsztatja. Amikor arcához érintjük az ajkunkat. Amikor együtt dúdolunk el egy
mondókát. Mintha a szívünk elé tennénk egy nagyítót. Hogy jobban lássunk vele.