A Szalon új szolgáltatása az Egyéni Konzultáció, amelyről már olvashattál, amelyről már küldtem értesítést feliratkozott olvasóimnak.
Most írok erről bővebben, hogy mit jelent ez, hol
helyezkedik el a pszichológiai tanácsadások szövevényében, illetve mit jelent
itt a Szalonban.
A konzultáció, vagy tanácsadás szinonimaként használható; én
jobban kedvelem a konzultáció szót, mert ez jobban kifejezi, hogy
megbeszélésről, beszélgetésről van szó, míg a tanácsadás azt sugallja, hogy a
tanácsadónak kész megoldásai vannak, tuti recepteket tud és mond. Pedig nem erről van szó, ez egy tévhit. A
pszichológiai tanácsadás, ha jól működik, akkor valójában nem tanácsot ad,
hanem kísér abban, amiről, ahogy te gondolkodsz, veled gondolkodik, esetleg új
szempontokat vet fel, amelyek neked nem jutottak eszedbe. A jó pszichológus és
a jó pszichológiai tanácsadás, (ahogy a jó szülő is), abban segít, hogy a magad
megoldását, megoldásaidat találd meg, amely, vagy amelyek éppen neked, éppen a
te helyzetedben segíteni tudnak.
A konzultáció arra is jó hely és lehetőség, hogy letedd a
terheidet, a frusztrációidat. A pszichológust, vagy segítőt az különbözteti meg
a barátaidtól, hogy ez nem egy kölcsönösségen alapuló helyzet, a segítő nem
fogja a saját problémáit megosztani veled és elhajtani sem fog, ha szomorú
vagy, vagy dühös, sőt. A pszichológusokat arra képzik – arra képezzük magunkat
– hogy elég erősek legyenek elviselni, elbírni a te nehézségeidet és
fájdalmaidat. Hatalmas energiák szabadulhatnak fel, ha hagyod, hogy sírj és
hagyja a másik is, nem zavarja, nem mondja, hogy hagyd abba, cikiz érte és nem
lesz tőle frusztrált. Sírni nem a gyengeség jele, sőt. A visszatartott, el nem
sírt könnycseppek sokkal jobban gyengítenek, mint a sírás maga. A sírás
ugyanolyan fontos, mint az öröm.
A terápia szó gyógyítást jelent, vagyis lényegileg a
konzultáció is lehet terápiás, gyógyító hatású, ha azután jobban érzed magad.
De hagyományosan azt nevezzük terápiának a pszichológiában, ami hosszabban
tart, hónapokig, vagy évekig. A terapeuta és a kliens között ilyenkor
rendszerint kialakul egy különleges kapcsolat, amely visszatükrözi a kliens
fontos jelenlegi és régebbi kapcsolódási mintáit, nehézségeit, erősségeit.
Ebben mélyebb, alaposabb gyógyító folyamatban szinte biztosan szóba szerül a kliens
gyermekkora, szüleihez fűződő kapcsolata. Nagyon sokféle terápia van. Fontos
különbséget jelent, hogy egyéni, vagy csoportos, hogy a terapeuta milyen
elméleti konstrukciót használ és hogy milyen a terapeuta személyisége,
személyes stílusa.
A konzultáció ehhez képest egy felszínesebb kapcsolódás. A
három, hetente vagy kéthetente egymást követő alkalom elég arra, hogy a
bizalmi légkör – a bizalom kettőnk közt – kialakuljon, és hogy a legfeszítőbb
terülteteket körüljárjuk. A kliens jó esetben olyan érzésekkel és benyomásokkal
távozik, hogy megkönnyebbült, hogy valamit megértett, hogy bizonyos dolgokról
máshogy is képes gondolkodni, hogy megértve érezte magát és ez jó érzés. Ezen
felül azzal a tudással és tapasztalattal is gazdagabban távozik, hogy milyen
az, amikor a másik sokszor csendben van, hallgat, figyel, csak rá figyel. Ez
igen didaktikusan hangzik, de ez a dolgom, hogy ezt hangsúlyozzam, hogy a
gyerekek felé is így érdemes: csendben, figyelmesen, a segítés, megértés
szándékával.
A konzultáció egy kezdet, egy ismerkedés a pszichológiai
tanácsadással, az önismereti munkával. Tét nélkül. Nincs olyan ember, akinek ne
lenne valami gondja, problémája, szégyellnivalója, fájdalma. A különbség abból
adódik, hogy ezek mennyire zavaróak, mennyire vannak tudat-közelben, mennyire
sikerül szavakat találni ezekhez a nehéz érzésekhez. Nem lehet sürgetni.
A munkahelyemen én gyermekkel foglalkozom, és a szüleikkel
is elsősorban róluk beszélünk. Itt a Szalonban a szülőknek szeretnék segíteni.
Egyénileg és csoportosan, online, és offline.