2014. augusztus 11., hétfő

Féltés és engedés – a bizalom nehézségei

***

- Ne menj oda, ott a csalán. Megszúr. Nem menj oda, az szúrós növény, fájni fog és te bőgni fogsz... - ismételgeti az apa kedves és határozott hangon kétéves kisfiának, aki még nem tudja mi az a csalán, és mit jelent a csaláncsípés. Szeretné megóvni a kisfiút a csaláncsípés okozta égő, viszkető érzéstől és önmagát attól a kíntól, hogy a gyerek sír, és ezt el kell viselni, meg kell őt vigasztalni.

Később az apja nélkül, egy másik felnőttel megy arra a gyerek és a kert azon a részén egy ponton nem megy tovább, mert fél, hogy megszúrja a csalán, karba kéredzkedik... A felnőtt nem emeli fel, bátorítja, hogy jöhet a lábán, nem kell félni és megfogja a kisfiú kezét, aki elfogadja ezt, együtt lépdelnek...


***

A lányommal gyakran utazunk héven. Egyik reggel kért, hogy hagy szálljon le egy másik ajtónál hozzám képes. Megrémültem és elképzeltem, amint beesik a kocsi alá, vagy összepréseli az ajtó és ezeket az irreális veszélyérzéseimet nem is tudtam ilyen gyorsan (hisz mindjárt leszállunk) felülbírálni – nem engedtem neki.
Aznap egy jóbarátomnak elmeséltem ezt az esetet, mert bántott, hogy elutasítottam a gyereket. A. azt mondta bölcsen, - engem bátorított, - hogy ha a gyerek kéri, akarja, akkor engedhetem, kész rá.
Legközelebb a héven, szóba hoztam a lányomnak a múltkori kérését és mondtam, hogy ma leszállhat a másik ajtónál, ha szeretne és ő hálásan, ragyogó szemmel nézett rám.


***

A szeretet sokszor jelent féltést, aggódást, amikor nem könnyű a bizalmat megadni... Lehetetlen feladat minden ártalomtól megóvni, nem is célszerű, sőt.

Rágcsálhat-e fűszálat, szopogathat-e kavicsot, mászhat-e, tipeghet-e – eleshet-e szabadon, legurulhat-e a lejtőn a kismotorral, aztán biciklivel, mászhat-e fára, felmászhat-e a mászókára, megvajazhatja-e késsel a kenyerét, gyakorolhat-e ollóval vágni, utazhat-e egyedül buszon, villamoson... Sok sok mindennapi döntés, bizalmi helyzetek...

Én azt gondolom engedd és legyél vele. Ha elesik, elbotlik, megsérül, öleld meg, adj gyógypuszit, tegyél rá sebtapaszt, vagy vidd sebészetre, ha szükséges, mert a testi seb begyógyul, a bizalmatlanság hege viszont örökre szól.

Én ráharapok az ujjamra, hogy aggódó sikolyaimat visszatartsam olykor.

Te mit teszel?