***
- Ne menj oda, ott a csalán. Megszúr.
Nem menj oda, az szúrós növény, fájni fog és te bőgni fogsz...
- ismételgeti az apa kedves és határozott hangon kétéves
kisfiának, aki még nem tudja mi az a csalán, és mit jelent a
csaláncsípés. Szeretné megóvni a kisfiút a csaláncsípés
okozta égő, viszkető érzéstől és önmagát attól a kíntól,
hogy a gyerek sír, és ezt el kell viselni, meg kell őt
vigasztalni.
Később az apja nélkül, egy másik
felnőttel megy arra a gyerek és a kert azon a részén egy ponton
nem megy tovább, mert fél, hogy megszúrja a csalán, karba
kéredzkedik... A felnőtt nem emeli fel, bátorítja, hogy jöhet a
lábán, nem kell félni és megfogja a kisfiú kezét, aki elfogadja
ezt, együtt lépdelnek...
***
A lányommal gyakran utazunk héven.
Egyik reggel kért, hogy hagy szálljon le egy másik ajtónál
hozzám képes. Megrémültem és elképzeltem, amint beesik a kocsi
alá, vagy összepréseli az ajtó és ezeket az irreális
veszélyérzéseimet nem is tudtam ilyen gyorsan (hisz mindjárt
leszállunk) felülbírálni – nem engedtem neki.
Aznap egy jóbarátomnak elmeséltem ezt az
esetet, mert bántott, hogy elutasítottam a gyereket. A. azt mondta
bölcsen, - engem bátorított, - hogy ha a gyerek kéri, akarja,
akkor engedhetem, kész rá.
Legközelebb a héven, szóba hoztam a lányomnak
a múltkori kérését és mondtam, hogy ma leszállhat a másik
ajtónál, ha szeretne és ő hálásan, ragyogó szemmel nézett
rám.
***
A szeretet sokszor jelent féltést,
aggódást, amikor nem könnyű a bizalmat megadni... Lehetetlen
feladat minden ártalomtól megóvni, nem is célszerű, sőt.
Rágcsálhat-e fűszálat,
szopogathat-e kavicsot, mászhat-e, tipeghet-e – eleshet-e
szabadon, legurulhat-e a lejtőn a kismotorral, aztán biciklivel,
mászhat-e fára, felmászhat-e a mászókára, megvajazhatja-e
késsel a kenyerét, gyakorolhat-e ollóval vágni, utazhat-e egyedül
buszon, villamoson... Sok sok mindennapi döntés, bizalmi
helyzetek...
Én azt gondolom engedd és legyél
vele. Ha elesik, elbotlik, megsérül, öleld meg, adj gyógypuszit,
tegyél rá sebtapaszt, vagy vidd sebészetre, ha szükséges, mert a
testi seb begyógyul, a bizalmatlanság hege viszont örökre szól.
Én ráharapok az ujjamra, hogy aggódó
sikolyaimat visszatartsam olykor.
Te mit teszel?